Másnap egész nap szólt a telefonom az őrsön. A főnök majdnem ki is dobta az ablakon, fél óráig kellett neki magyaráznom, hogy a "külföldi ismerősöm" hívogat, aki nálam vakációzik egy ideig és szegény nem igazán tud egyedül eligazolódni. Nem is értem miért adtam meg egyáltalán Lokinak a számomat és mutattam meg neki hogyan kell rajta működni. Direkt szórakozik velem, folyton hülyeségek miatt hívogat, mint például az a tény, hogy hangokat hall átszűrődni a falon. El kellett magyarázni neki, hogy csak a szomszéd énekel a zuhany alatt... Meg hogy elfogyott otthon a mogyorókrém és hogy nem tudja megmelegíteni a pizzát.

- Igen, a fekete doboz a tányéros szekrény alatt - magyaráztam el neki ötezredjére. - Igen, elfordítod az alsó gombot. Nem, Loki, az alsót! - sóhajtottam. - Kettő percre. Vagy kettő és félre, de ne többre. Ahol írja hogy kettő, igen. Ugye olvasni tudsz?

- Már megint az a kretén? - kérdezte Buddy, a főnököm.

Én csak ideges tekintettel jeleztem, hogy a válaszom igen.

- Talán jobb lenne, ha szabadnapot vennél ki. Vagy szabad hetet. Ez a fickó közveszélyes lehet, ha még a mikrót sem tudja kezelni.

- Nem is tudod mennyire - tettem le idegesen a telefont. - Teljesen kikészít!

Buddy megértően a vállamra helyezte a kezét.

- Menj, elengedlek! Tudom milyenek az őrült rokonok, sajnos én is megjártam Ethel nagynénivel. Isten nyugtassa!

- Tényleg mehetek? - kérdeztem.

- Rád fér, igen. Majd Samantha helyettesít, úgyis unja már azt a sok papírmunkát.

- Hű, hát köszi - mondtam meglepetten. - Akkor találkozunk jövőhéten! - kaptam magamra a bőrdzsekimet, majd a hátizsákomat is. - És üzenem Samnek hogy jövök neki eggyel!

- Átadom. Üdvözlöm a Loki nevű ürgét. Milyen furcsa, pont ugyanúgy hívják, mint azt a pasast aki pár éve megtámadta New Yorkot...

Elnevettem magam. Ó, ha tudnád Buddy...

- Átadom! - feleltem, majd rohantam is a szabadságot jelző ajtó felé.

Amint kiértem Queens utcáira, megcsapott az esti, hűvös levegő. Mosolyogva lépkedtem a járdákon, egy közeli boltot keresve, hogy mogyoróvajat meg kólát vehessek. Igazából nagyon reménykedtem abban, hogy Loki után időközben eljött Thor vagy Heimdall vagy az Univerzum Rendőrsége hogy visszavigyék, de úgy gondoltam, ha valóban keresné valaki, már régen megtalálta volna.

Csak azt nem értettem még mindig, hogy miért hozzám menekült ha azt akarja, hogy ne találjanak rá?

*

Szinte beestem az ajtón amint hazaértem. A kelleténél sokkal több cuccot vettem, de nem tehetek róla hogy promóciós volt a kávé meg Loki szerencséjére a Nutella is. Plusz legalább öt fajta új gumicukrot hoztak amit nekem muszáj kipróbálnom. Hiányzik az a gumicukor-automata. Legalább nekem ajándékozhatták volna vagy valami. Bár biztos vagyok benne, hogy Odin lenyúlta...

Berugdostam - szó szerint - a zacskókat az ajtón, majd két perces keresgélés után megtaláltam a kulcsaimat és bezártam vele az ajtót.

- Végre! - szökött elém a semmiből Loki, mire annyira megijedtem hogy felsikítottam és az arcába dobtam a kulcscsomómat.

- Aú! - kiáltott fel. - Közveszélyes vagy!

Felnevettem.

- Arról hogy melyikünk a közveszélyes, vitatkozhatnánk.

Loki megdörzsölte az orrát, majd a földön heverő kulcsok után nyúlt és dühösen átadta nekem.

- Őrült midgardi - tette hozzá, majd a zacskóra nézett. - Mit hoztál nekem?

Én gyorsan felkaptam a zacskókat és elsiettem mellette.

- Most már semmit - jelentettem ki, majd a konyhapultra tettem le őket és kezdtem el kipakolni. Loki nyúlt is volna a Nutella után, ám lecsaptam a kezét.

- Most meg mi bajod van? - förmedt rám.

Dühös arccal fordultam meg, előtte erősen lecsapva még egy doboz Nutellát a pultra.

- Te vagy a bajom! - feleltem.

Loki meglepett arckifejezése egyszerre bűnbánattal árasztott el, de ha már elkezdtem a dolgot, úgy gondoltam illik továbbvinni is.

- Nem hiszem el a mesédet - mondtam. - Arról, hogy megszöktél volna. Kizárt - ráztam meg a fejemet.

Loki hátradobta fekete haját, ami még mindig befonva omlott le a hátára, majd felsóhajtott.

- Jól van - mondta. - Az igazságot akarod? Megkaphatod!

Karba tettem a kezeimet majd a pultnak dőltem.

- Száműztek - motyogta.

- Tessék? - kérdeztem, mivel nem egészen hallottam.

- Száműztek! - kiáltotta. - Most már örülsz?

Most rajtam volt a sor hogy meglepődjek.

- Száműztek? De hát miért?

Vállat vont.

- Kérdezd a drága jó Odint - válaszolt.

Megvakartam a tarkómat.

- És Thor csak úgy hagyta? - kérdeztem.

- Thor magasról tesz arra, hogy mi van velem.

- Öööö, én épp az ellenkezőjét mondanám. Nem úgy láttam, mintha nem érdekelnéd.

Loki megforgatta a szemeit.

- Akkor rosszul láttad. Ő volt ugyanis, aki közreműködött az egészhez.

- Mi? De én...

- ...megkaphatom a mogyorókrémet? - szakított félbe.

Mélyen a szemeibe néztem, majd feladtam. Sóhajtva nyújtottam át neki az egyik Nutellát.

- Kiskanál a mosogató alatti fiókban - tettem hozzá, majd visszafordultam és kipakoltam ami még a zacskóban maradt.

*

Loki Queens-et bámulta az egyik ablakból. Már jócskán elmúlt éjfél, de ő valamiért még mindig nem akart elaludni. Mivel én sem voltam még fáradt - köszönhetően a drága kólámnak - odasétáltam mellé.

- Káprázatos - mondta, le sem véve a szemét a kivilágított városról.

Én csak felvontam a szemöldökömet.

- Queens? Mi ez Asgardhoz viszonyítva? - kérdeztem nevetve.

- Egyszerűbb. De hasonló - jegyezte meg.

Igen, ez nekem is feltűnt a múltkor. Asgard akaratlanul is Queens-t juttatta eszembe, s úgy tűnik, ez ugyanígy van Lokinál is.

Megsimogattam a vállát.

- Hiányzik? - kérdeztem.

- Asgard? Nem is tudom - vallotta be. - Talán. Neked hiányzott Queens?

Bólintottam.

- Picit. De azért... valahogy szívesen mentem el végre innen.

Loki felém fordult.

- Tényleg? Miért?

Vállat vontam.

- Azt hiszem, csak untam már. Kalandra vágytam.

Loki felvonta a szemöldökét.

- Kalandra? Asgard egy kaland volt neked?

Bólintottam.

- Valahogy mindig arról álmodtam, hogy egyszer elhagyom ezt a helyet és elmegyek világot látni. Mondjuk arra nem számítottam, hogy egy másik világ lesz az, egy másik bolygón - kuncogtam. - De hát valahol el kell kezdeni.

- Az álmod? - kérdezte.

- Ühüm. Neked vannak álmaid? - kérdeztem.

Loki visszafordult az ablak felé. Felnevetett.

- Az egyetlen álmom az volt, hogy én legyek Asgard királya. Aztán az, hogy Midgardé. De gondolom, nem minden álom válik valóra.

Elmosolyodtam.

- És valami kisebb álmod nincs? - kérdeztem. - Mert ezek elég nagyra törő és - valljuk be -, szinte elérhetetlen álmok.

Loki nevetve megrázta a fejét.

- Ilyenekre nincs időm - felelte. - Kisebb álmokra.

- Vagy csak nem gondoltál még bele - jegyeztem meg.

Loki ekkor visszafordult felém. Kékeszöld szemei érdekesen csillogtak a félhomályban. Elmosolyodott, majd a vállamra helyezte a kezét.

- Azt hiszem itt az ideje, hogy azt mondjam valakinek: köszönöm - jelentette ki. - Szóval veled kezdem és gondolom te is leszel az egyetlen akinek valaha mondani fogom: Köszönöm, hogy nálad lakhatok!

Elkerekedtek a szemeim.

- Öhm... szívesen - mondtam zavartan.

- Az álmokon meg még... gondolkodom - tette hozzá. - Jó éjt, őrült midgardi - nyomott egy csókot a kézfejemre, majd besétált a vendégszobába.

Pár percig néma csendben álltam még az ablaknál. A csillagokra néztem, majd elmosolyodtam.

- Jó éjt, Loki! - suttogtam.