Azt hiszem, Magni keresztelője még Jane és Thor esküvöjén is túltett, legalábbis ami a hosszúságát és az eseménydússágát illeti. Ugyan Hela nem került elő és a vendégeket megkímélhettük egy valóságos csata elől - bár a Bosszúállók zöme is velünk volt, azért jól jött volna a segítség -, de helyette kaptunk röpködő berendezéseket, egy nagyon mérges Odint, meg egy papot, aki elfelejtette a saját szövegét, utóbbi rendesen kínos volt, pedig a pasas még asgardi is volt. Égő. Szerencsére az esemény végül többé-kevésbé sikeresen lezajlott, s miután minden gratulációt és unalmas, tartalmatlan beszélgetést lejátszottam a vendégek zömével, megkörnyékeztem az asztalt, ahol Peter és Brooke ültek, oldalamon Lokival. Mindenképp szerettem volna egy-két szót váltani velük, mert számomra ők voltak a legkedvesebb és legizgalmasabb vendégek az egész teremben.

- Na hogy van a kedvenc párosom? - léptem oda hozzájuk kissé heves jókedvvel. Szegény Brooklyn éppen háttal ült nekünk, így rendesen összerezzent a hangos szavaimra, Peter viszont csillogó szemekkel fordult felénk. Azt hiszem, talán ő élvezte a legjobban az asgardi látogatást, tekintve, hogy még sosem járt itt korábban.

- Mr. Loki, Miss Lexie! - pislogott ránk lelkesen, utóbbin Loki jól el is vigyorodott az orra alatt, mert így már nem ő volt az egyetlen, aki különleges nevet kapott a fiútól.

- Hogy tetszik Asgard? - fordultam Peter felé, aki ha lehetséges, a kérdéstől csak még lelkesebb lett.

- Lenyűgöző! Éppen olyan pompás, előkelő és fennséges, amilyennek elképzeltem! - áradozott, mire Brooke alig hallhatóan kuncogni kezdett.

- Petert különösen lenyűgözte az a gumicukor-automata, bár szó ami szó, azért újra is tölthetnétek, mert rettenetesen szomorúak voltunk, hogy egyetlen csomaggal sem tudtunk venni! - tolmácsolta a lány.

- Ez igazán nem a mi hibánk! - tiltakoztam azonnal, majd körülnéztem és közelebb hajoltam hozzájuk. - Odin kilopta és felfalta az összeset!

Peter először összezavarodottan pislogott párat, de amint Brooklynt elkapta a nevethetnék, a fiú is rázendített. Odin úgysem tudta, hogy rajta nevetünk, maximum csak akkor, ha Heimdall elmondta neki. Márpedig Heimdall igencsak jól elvolt egy bizonyos, vörös hajú hölgy társaságában, legalábbis a reggel még ott láttam őket a szivárványhídon beszélgetni. Angrbodának az volt az érve, hogy ketten többet érnek, ha Hela hirtelen felbukkanna, s Heimdall érdekes módon még csak nem is tiltakozott. Titokban szurkoltam egy kis afférért közöttük, ha másért nem is, hát azért, mert mindketten érdemeltek egy kis szeretetet az életükbe.

- Van erre mosdó? - fordult felém Brooke, akinek egy pillanatra lehervadt a mosolya, mintha hirtelen rosszul lett volna. Azonnal vettem a lapot, hogy jobb lesz elhagyni a termet, menteni a menthetőt, bármiről is van szó.

- Persze, kikísérlek! - bólintottam, majd segítettem felállni a lánynak és Lokira néztem. - Beszélgess addig Peterrel, szerintem bőven akad témátok! - kacsintottam rá, majd amilyen gyorsan csak lehetett, kikísértem Brooklynt az illemhelyiségbe. Sejtettem, hogy az ereje miatt lehetett rosszul, így amint kijött és az erkélyen szívtunk egy kis friss levegőt, megvártam, hogy ő maga kezdjen el mesélni róla, mert egy percig sem szerettem volna, hogy azt érezze, egy kihallgatáson van. Pedig rendőrként volt ebben rutinom bőségesen.

- Minden okés, ne aggódj miattam, csak néha még mindig visszajön pár aprócska mellékhatása az erőmnek. De vissza tudom fogni! - bizonygatta erőltetett mosollyal. Az igazat megvallva, rettenetesen aggódtam miatta, de semmiképpen sem szerettem volna ezt a szemére vetni. Így is volt elég baja és biztosan nem én voltam az egyetlen, akit elkapott miatta a gondterheltség.

- Van, hogy visszatér? - tettem fel inkább egy enyhébb kérdést, ő pedig lassan bólintott.

- Igen, van. De tényleg nem vészes, csak kicsit remegek meg megszédülök ilyenkor. De néhány perc és minden jobb lesz, szerintem csak friss levegőre volt szükségem! - birizgálta az ujjaival a ruháján a gombokat, én pedig egy aprót bólintottam válaszképpen.

- Olyan furcsa ez. A legutóbb amikor találkoztunk, én voltam rosszul, most meg te vagy az, aki belül valamiféle problémával küszködik. Most csak az a különbség, hogy sajnos fogalmam sincs mit tanácsolhatnék neked! - húztam el a számat. - Te sokkal jobb terapeuta vagy nálam!

- Ugyan már, semmit sem kell mondanod! - tiltakozott mosolyogva. - Nem is várom ezt el. Különben is, ez egy olyan állapot, amit egyetlen egy emberen kívül senki más sem tud megérteni vagy megmagyarázni nekem. Nem is tudnál tanácsot adni, ha nem éltél át ilyet vagy nem vagy nap mint nap közvetlen kapcsolatban a fekete mágiával meg az emberfeletti kísérletezéssel.

- Hadd találjam ki: ez az egyetlen ember pont ez a pasas, aki ártani akar neked, nem igaz? Mi is volt a neve, Zero?

- Igen, Zero Saltzman! - helyeselte a lány. - És az is igaz, hogy rá gondoltam. Ő az egyetlen, aki meg tudná mondani nekem, hogy hogyan kezeljem ezt a sötétséget magamban, de hát eszemben sincs felkeresni őt. Tudom, hogy csak ártani akarna nekem, manipulálni...

- Szerintem is kerüld inkább - értettem egyet. - Sosem lesz jó vége, ha az ember főgonoszokkal cimborál.

- Hát az nem biztos, neked elég jól bejött az élet Lokival! - lökött vállon játékosan, mire felnevettem.

- Nem tagadom. Bár az is igaz, hogy én teljesen véletlen, akaratomon kívül találtam rá. Saltzman viszont veszélyesebb Lokinál, a kezdetektől fogva téged akart, hozzád szeretett volna közel férkőzni. Vigyázz vele. És eszed ágába ne jusson...

- Tudom, tudom! - sóhajtotta a lány, majd elnyújtotta a kezeit a korláton. - Igyekszem nem kétségbeesni és az oroszlán vermébe sétálni.

- Peter tud róla? Vagy a szüleid? - váltottam másik kérdésre, mire Brooklyn elkeseredetten pillantott rám. - Szólnod kell nekik!

- De csak aggódnának! - rázta a fejét azonnal. - És marhára elegem van már abból, hogy mindenki sajnál engem és miattam rágódik, és a védelmemet akarja. Tudom, hogy csakis a jószándék vezérli őket és a végtelen szeretetük és én hálás is vagyok érte, de néha azt kívánom, hogy bárcsak eltűnhetnék az egész hajcihő elől.

- Megértelek - sóhajtottam. - Néha én is csak eltűnnék a felelősségeim elől. Elbújnék, mint egy gyáva kukac. Viszont nem ilyen fából faragtak, mindig van valami, ami hajt előre és te sem teheted meg azt, hogy feladod, Brooke. Sem most, sem pedig máskor. Őmiattuk sem, de főleg magad miatt nem! - magyaráztam, félszegen pillantva rá, mire halványan elmosolyodott.

- És hogy még nem vagy jó terapeuta! - kuncogott, majd visszafordult a bejárat felé. - Van kedved sétálni egy kicsit a kastélyban még? Kezdek fázni, de szívesen beszélgetnék veled tovább.

- Persze, menjünk! - bólintottam ráerősen. - Csak maradjunk a tanácsterem közelében, mert nem szeretném, hogy egy váratlan meglepetés megtámadja Kalapácsos Barbie Jr.-t! - jelentettem ki, a kis Magnira utalva, s ezzel sikerült is megnevettetnem a lányt.

- Zseniális megnevezés! - jegyezte meg. - És szerinted tényleg lehetnek itt meglepetések? Mármint gondolom Helára utaltál.

- Igen, valóban rá utaltam. Őszintén szólva, én már bármit kinézek belőle. Magni az én felelősségem, szóval jobb lesz, ha nagy ívben kerüli ezt a helyet, főleg ma. Ha tönkreteszi az ünnepséget, a saját gereblyekörmeivel kapartatom ki a szemét! - fenyegetőztem a levegőbe, de legalább Brooklynt ez is szórakoztatta. Ameddig ő jól érezte magát, addig nem volt semmi gond, sőt, örültem, hogy a kondiciója ellenére sikerült jobb kedvre deríteni őt. Tényleg reménykedtem abban, hogy őszinte lesz valakihez a helyzetét illetően. Ha a szüleitől tartott is miatta, legalább Peternek jó lett volna, ha beszél róla.

Éppen betértünk egy folyosófordulón, amikor a szemünk elé egy nem várt jelenet tárult: a falnak szorulva két alak állt - két nő -, akik szenvedélyesen csókoloztak. Első ízben nem ismertem fel őket, csak akkor, amikor az egyikük kissé eltávolódott a másiktól, hogy kuncogva megcírogassa az állát.

Teljesen lefagytam, amikor realizáltam, hogy Valkyrie és Lady Sif falták egymást ilyen odaadóan néhány lépésre tőlünk.

- Te szentséges Odin! - kapott a szívéhez Lady Sif, amint a szeme sarkából észrevett bennünket, majd pirulva fordította el a fejét. Valkyrie is felénk kapta a tekintetét, de ő kevésbé látszott riadtnak, sőt, mintha kicsit élvezte volna is a helyzetet.

- Lady Sif, Valkyrie! - pislogtam néhányat, próbálva elrejteni azt, hogy mennyire röstelltem, hogy Brooke-al elrontottuk az intim pillanatukat, s igyekezve ezzel együtt a kínos csendet is megtörni.

- Lexie! - nevette el magát Valkyrie, majd eltolta magát Lady Siftől és legyintett egyet. - Nincs semmi gáz, nem igaz?

- Dehogy! - ráztam meg a fejem azonnal. - Izé... én éppen Brooklynnak mutatom be a kastélyt, csak egyszer járt itt korábban, eszem ágában sem volt megzavarni titeket! - mentegetőztem, pedig tudtam, hogy semmi szükség rá.

- Ugyan, rá se ránts! - mosolyodott el végül Lady Sif is, aki megnyugodni látszott azon a tényen, hogy nem vetettem meg őket a kis afférjuk miatt. Bár valljuk be, szerintem a kapcsolatuk már régen több lehetett egy egyszerű afférnál, pláne Lady Sifet ismerve, aki nem tűnt egy cicázgatós típusnak. Vagy komolyan, vagy sehogy. - Valamikor úgyis kiderült volna!

- Gyönyörűek vagytok együtt és annyira nagyon örülök nektek! - csúszott ki a számon a féktelen rajongásom, mire a két nő összemosolyodott. - Nem is zavarunk tovább, okés? További jó mulatást nektek! - köszöntem el, majd amilyen gyorsan csak lehetett, elvezettem Brooklynt a helyszínről.

- Hát ez kissé kínos volt, de mennyire imádnivalóak már! - jelentette ki a lány, amint távolabb mentünk néhány folyosófordulónyit, én pedig ráerősen bólintottam.

- Egyetértek. Nem is tudom felfogni, hogy nem vehettem észre eddig, hogy teljesen odáig vannak egymásért! - sóhajtottam fel, a fejemet csóválva. - És hát Valkyrienak ott volt a jóslata is a szerelemről, aki ott várja a sarkon. Odinra mondom, hogy annyira egyértelmű volt! - botránkoztam meg, majd gyorsan megráztam a fejem. - Azt hiszem egyszerre annyi sok impulzus érhetett téged ma, ne haragudj miatta!

- Haragudni? Ne beszélj ostobaságokat, Lex, remekül szórakozom és legalább jobb helyekre kalauzoltad kicsit a gondolataimat. Olyan jól esik, hogy szusszanhatok végre egy kicsit!

- Oh, elérzékenyülök, gyere már ide! - húztam magamhoz a lányt, hogy jól meg tudjam ölelgetni. Ezen a ponton már az egyik legjobb barátomnak tartottam őt, s reméltem, hogy ezzel ő is ugyanígy volt. - Figyelj Brooke, ezt jól jegyezd meg: ha bármikor úgy érzed, hogy baj van és segíteni tudok, keress fel. De tényleg, ne habozz! Hívj, írj, üzenj akár galambpostán, itt leszek és segítek!

- Köszönöm! - suttogta a lány, majd szorított kissé az ölelésen.

❤