Thor és Loki lelkesedése Angrboda iránt már-már kezdett rettenetesen idegesítővé válni. Az előbbi meg is lepett rendesen ezzel, láthatóan cseppet sem zavarta az idegen lány jelenléte, mert olyan fesztelenül beszélgetett vele, mint még soha, senkivel azelőtt.

- Thor ismerte Angrboda bátyját - súgta nekem oda Lady Sif, amint a kikötőben álltunk és azt figyeltük, hogy a hullámzás alapján merre lehet a Midgard kígyó. - Mindig is rajongott valamiért a Heidr családért, pedig az veszélyes egy banda.

Elrúgtam egy lábam alá kerülő kavicsot, majd felnéztem Lady Sifre.

- Folyton ezt hallom. Mármint hogy a Heidr család valamiért nem százas, de senki sem mondja el, hogy mi a helyzet velünk. Felvilágosítanál? - kértem.

Lady Sif egy megterhelt sóhaj keretein belül előbb Angrboda irányába nézett, majd pedig vissza rám.

- Maradjunk annyiban, hogy a Heidrek megbízhatatlanok. Nem egyszer árulták már el a saját szövetségeseiket, galád módon hátba támadva őket. De komolyan, nem emlékszem arra, hogy valaha is kitartottak volna egyetlen társuk mellett is. Persze nem szeretném a családja miatt megbélyegezni ezt a lányt, de nem is tudok benne bízni.

- Pacsit ide! - sétált oda hozzánk Valkyrie, majd lepacsizott Lady Sif-el. - Nem akartam hallgatózni meg semmi, de megütötte a fülemet, amiről beszéltetek. Nagyon várom már, hogy ez a lány lelépjen. Ha engem kérdeztek, én még az érzelmes sztoriját a bátyja elvesztéséről sem hiszem el! - tette karba a kezeit, majd leült a földre és elkezdte megigazítani a karján lévő, apró védőpajzsokat. - Lexie, te hogy érzed magad? - nézett fel végül rám, mire megvontam a vállamat.

- Kicsit fáj még a fejem, de voltam már rosszabbul is - feleltem, majd egy fél pillanatra Loki irányába néztem. Meglepett kicsit, mert ő is engem figyelt, de amint felé fordultam, ösztönösen dühös ráncokba szedte a homlokát majd elfordult a vidáman csevegő Angrboda és Thor felé. Egy szót sem váltottam vele a tegnapi óta és neki sem állt szándékában velem beszélgetni. Persze, fájt a dolog, de még nem álltam készen arra, hogy meglengessem a békezászlót.

- Mi történt közöttetek az este? - vonta fel Valkyrie a szemöldökét, akinek természetesen nem kerülhette el a figyelmét ez a kis jelenet. Erre már Lady Sif is érdeklődve nézett rám, én pedig rendesen elszégyelltem magam, de nem akartam kerülgetni a forró kását.

- Csak egy kis nézeteltérés, semmi különös - legyintettem, mintha nem is érdekelne, de az arcom nem ezt tükrözte. Az általános jó színészi tehetségemnek ezennel lőttek is.

- Szétrúgjam a csaj seggét? - kérdezte Valkyrie, mire a fejemet ráztam.

- Én is segíthetek! - ajánlotta fel Lady Sif. - Egyáltalán nem szimpatizálok vele!

Elnevettem magam. Ez az egész kezdett átmenni egyfajta "mi lányok tartsunk össze"-dologba és hát bevallom, ez tetszett nekem. Végre kezdtem úgy érezni, hogy nem lógok ki annyira ebből a csapatból.

- Köszi, lányok, de majd megoldom! - bizonygattam, pedig borsódzott a hátam még annak a gondolatától is, hogy én odamenjek Lokihoz azt javasolni, hogy beszéljük át a dolgokat. No nem a beszélgetéstől magától féltem, hanem a témától: semmi kedvem sem volt Angrboda Heidrról csevegni, ráadásul úgy, hogy igazán nem is ismertem a lányt.

- Hát, tedd minél előbb, különben elcsavarja a fejét - bökött Valkyrie az állával feléjük, így kénytelen voltam odanézni és azt látni, ahogyan egymást átkarolva nevetnek Thornak valami kijelentésén. Ösztönösen ökölbe szorult a kezem és inkább a tenger felé fordultam. Valamiért hányingerem lett és tudtam, hogy nem a tegnapi ital tehet róla. Bármennyire is tagadtam, kezdtem nagyon de nagyon féltékeny lenni.

Előre sétáltam pár centit a partig, majd kezemet beleeresztettem a vízbe. Arra számítottam, hogy az hűvös lesz, de legnagyobb megdöbbenésemre szinte tűzforró volt. Csak értetlenül bámultam magam elé, de ez is gyorsan el lett magyarázva nekem.

- Nem indulhatunk el, mert Jormungand még itt van a környéken - magyarázta Lady Sif. - Ahogy végigúszik errefelé, felmelegíti a vizet közben a hatalmas testével, szóval innen tudjuk, hogy még veszélyes lenne tovább menni.

Elmosolyodtam, majd Lady Sif felé fordultam.

- Minél többet tudok meg a világotokról, csak annál jobban imádom - feleltem.

A következő pillanatban Thor sétált oda hozzánk, egy hatalmas vigyorral az ajkán, őt pedig Bruce, Loki és Angrboda követte, szintén mosolyogva. Csak én nem mosolyogtam már, valahogy elment a kedvem az élettől is és nagyon nyilvánvaló módon kerültem Loki pillantását is közben.

- Emberek, hatalmas ötletem támadt! - közölte velünk a szőke isten, majd boldogan nézett szét közöttünk. - Mi lenne, ha Angrbodát is bevennénk a Bosszúvágyókba? - kérdezte, mire elkerekedett szemekkel néztem rá, majd Lady Sif és Valkyrie irányába is. Ők is meglepődtek Thor kijelentésén, s utóbbi azonnal reagált is a szavaira.

- Nem! - felelte határozottan a valkűr, mire Thor értetlenül nézett rá.

- Nem? De hát miért nem? - hangja kissé felháborodottnak tűnt, amiből már következtetni lehetett arra, hogy Thor igenis foggal-körömmel küzdeni fog a céljáért. Fenébe!

- Mert nem bízom benne! - jelentette ki a lány szemrebbenés nélkül, mire Thor Angrbodára nézett, aki azonnal reagált is a hallottakra.

- Semmi gond, megértem - felelte, majd halványan elmosolyodott. - A családomnak megvan a maga hírneve, s bár az nem jelenti azt, hogy én is olyan lennék, mint ők, de világosak az érveid és ezt elfogadom.

Túlságosan diplomatikusan beszélt és nem tudtam eldönteni, hogy szándékosan mézesmázaskodik vagy tényleg őszinte. Ha ez a lány egy színésznő volt, akkor az tuti, hogy a jobbik fajtának az egyike volt, mert zseniálisan játszott.

Thor ingerülten felsóhajtott, majd egy másik tervvel állt elő.

- Oké, szavazzunk! - javasolta, majd a testvérére nézett. - Loki?

- Én mindenképp mellette vagyok! - jelentette ki a fekete hajú isten és a tarkómon éreztem a pillantását közben, de még azért sem nézetem rá, sőt, igyekeztem nagyon kivonni magam ebből az egész vitából azzal, hogy szüntelenül a talajt bámultam.

- Rendben. Bruce? - kérdezősködött tovább.

- Részemről szintén okés! - felelte a férfi, én pedig beleborzongtam a szavaiba. Ne már, Bruce! Ne kelljen csalódnom benned!

- Én is benne vagyok, szóval ez már három szavazat - büszkélkedett Thor. - Ha még legalább egy valaki mellette szavaz, akkor Angrboda hivatalosan is tag lesz.

- Rám ne számíts, én teljes mértékben ellene vagyok! - tiltakozott egyből Valkyrie. - Bőven elegen vagyunk amúgy is már ehhez a küldetéshez szerintem.

Még mindig nem mertem felnézni, de biztos voltam abban, hogy Thor elfintorodhatott.

- Sif?

Az említett egy ideig vacillált, de aztán ő is kimondta az "ítéletét".

- Ne haragudj, Thor, de Valkyrienak kell igazat adnom. Csak egy napja ismerjük őt és én személy szerint egyetlen szót sem váltottam vele, úgyhogy nem.

Thor felsóhajtott, én pedig tudtam, hogy mi következik.

- Hát akkor... Lexie - szólított meg, mire kénytelen voltam felnézni. Thor kedvesen mosolygott rám, nekem viszont továbbra is kavargott a gyomrom ettől az egésztől. Egyáltalán nem szerettem volna én lenni a sorsdöntő bíró. Ez egy durva feladat volt. - Te vagy az utolsó reményem!

Egy pillanatra becsuktam a szemeimet és elgondolkodtam. Szerettem volna ösztönösen rávágni azt, hogy ez a lány semmiképpen sem tarthat velünk, de valahogy a lelkiismeretem ezt nem engedte. Ott csengtek a fülemben a szavai arról, hogy megbélyegezzük őt a családja miatt és hogy talán nem is igazak a feltételezéseink. Persze, amint mondtam már korábban is simán benne volt a pakliban az, hogy megjátszotta magát.

Kinyitottam a szemeimet, majd egyenesen Angrbodára néztem, igyekezve mindenki mással kerülni a szemkontaktust. A tekintete őszintének tűnt és egy szomorú mosoly játszadozott az ajkain, ami szintén nem tűnt nekem hamiskásnak. Ha kizártuk azt, hogy színészkedik, akkor akár azt is mondhattuk volna rá, hogy beletörődött a sorsába, fel volt készülve arra, hogy nem lesz a csapatunk tagja. Szóval megvolt rá a lehetőségem. Arra, hogy eltávolítsam őt talán örökre Loki közeléből és többet soha a színét sem látnom. Az átkozott jó lelkemet!

- Én... oké - fújtam ki a levegőt.

- Ez mégis mit jelent? - kérdezte Thor, mire elfintorodtam.

- Azt jelenti, hogy felőlem jöhet - préseltem ki az ajkaim között valahogy a mondatot, mire Valkyrie és Lady Sif egyszerre fordultak felém, de nem mertem sem rájuk, sem pedig másra nézni.

Az igazság az, hogy megsajnáltam a lányt. Különben is, megmentette az életemet. Jöttem neki eggyel. Még akkor is, ha ezzel saját magamnak csináltam rosszat.

- Remek, akkor üdv a Bosszúvágyokban, Angrboda! - kezdett el tapsolni Thor, mire Bruce azonnal felszólalt.

- Nem szeretném elrontani az ünneplést, de az a bagázs amott éppen felénk tart és dühösnek látszanak! - mutatott a város egyik utcája felé, mi pedig mindannyian odakaptuk a fejünket.

Valamiért egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy Asmea és a gyáva bandája köszönt vissza ránk, ezúttal ismét fogcsikorgatva és vicsorogva.

- Na jól van, mindenki, be a gépbe! - kezdett el terelni minket Thor azonnal. - Semmi kedvem ezekkel verekedni és felhívni magunkra a figyelmet!

Lady Sif tiltakozni kezdett.

- De hát veszélyes elindulni, Jormungand...

De Thornak erre is volt válasza.

- Nyugi, csak egy kicsit elidőzünk a gépben, távolabb Undraveldtől, aztán visszajövünk!

A szavai egyáltalán nem voltak nyugtató hatásúak, de mit volt mit tenni? Gyorsan beszálltunk a gépezetbe, majd elhajtottunk a helyszínről, Asmea és bandájának legnagyobb bánatára.

Rossz érzéseim voltak. Nagyon de nagyon rosszak.