Másnap nem emlékeztem semmire, de tudtam, hogy rendesen kiüthettem magam. Egyetlen kép maradt meg csupán a fejemben, amikor Loki ölébe dőltem egy adott pillanatban, de azután se kép, se hang.

Bruce összedobott nekem valami iszonyat rossz ízű löttyöt a másnaposság ellen, s bár minden cseppjét kín volt lenyelni, mégis, tényleg segített vele rajtam. Egy óra elteltével és egy kis fájdalomcsillapítóval mellé már nem is szédültem annyira, sőt, mire már arra vártunk, hogy a Bifröst megnyíljon és elszállítson minket ahhoz a helyhez, ahonnan Undraveldbe utazunk majd, már semmit sem éreztem a macskajajból.

- Mondd csak, Bruce, biztosan nem vagy te titokban egy isten? Mert hát az a lötty, amit megittam tuti valami mágikus cucc! - mondtam, mire elnevette magát.

- Ez csak a nagyi titkos receptje. Nagypapám szerette a piát és hát... muszáj volt kitalálni valami gyógymódot a másnaposságaira. Szóval ja, azt hiszem a nagyitól örököltem a kísérletezés szeretetét. Mennyire bizarr már ez! - vonta meg a vállát, mire ismét nevetnem kellett. Imádtam Brucet, a legviccesebb fickó volt akit ismertem.

- Egyébként hová megyünk? - kérdeztem.

- Ahhoz a helyhez, amit ti csak úgy hívtok, hogy Bermuda-háromszög! - válaszolta Bruce helyett Thor, mire az előbbi elképedt.

- De hiszen ott földönkívüliek vannak meg tengeri szörnyek! - kiáltotta.

Erre Valkyrie felröhögött, de annyira, hogy meg kellett kapaszkodnia Lady Sif vállába ahhoz, hogy el ne essen. Megértettem, Bruce tényleg viccesen mondta ezt az egészet. Meg úgy minden mást. Ki hinné, hogy a nagy és erős Hulk emberi megtestesítője egy félős nyuszi? Bár ezt tuti nem mutatja ki mások előtt.

Kivéve előttünk, mert mi mind idióták vagyunk és megértjük őt.

- Hát persze, hogy oda megyünk! - sóhajtottam szórakozottan. - Így már világos, hogy miért tűnnek el ott emberek. Talán Remus bácsival is találkozok! - tűnődtem el.

- Ki az a Remus bácsi? - kérdezte Loki, felvont szemöldökkel.

- Apa öccse. Ott tűnt el, körülbelül tíz évvel ezelőtt. Be akarta bizonyítani, hogy a Bermuda legendák marhaságok. Hát, durván megszívta!

- Akkor talán Undraveldben ragadt! - mondta Lady Sif. - Mert a halandók nem igen tudnak visszajönni a felszínre.

- Szóval jobb, ha nem szakadsz el tőlünk - bökött oldalba Thor poénkodva, majd hirtelen megnyílt a szivárványhíd, s pillanatokon belül már egy sziklás tengerparton tartózkodtunk, ahol viharos, fekete hullámok csapkodták a partot.

Valkyrie azonnal szólt, hogy elmegy a járművünkért és Lady Sif is vele tartott.

- Hát, elkaptuk az ítéletidőd! - csóválta meg a fejét Thor. - És eskü, nem én csinálom! - mentegetőzött.

- Valószínűleg a jóapánk ilyen dühös - jegyezte meg Loki cinikusan, majd kissé arrébb sétált tőlünk.

Bruce odasomfordált mellém, majd suttogni kezdett.

- Lexie, félek! Szerinted ki lehet szállni még? - kérdezte. Elvigyorodtam.

- Hát azt hiszem, innen már nincs visszaút! - tájékoztattam. - De ne aggódj! Ez nem félelmetes, inkább izgalmas!

- Az lenne? - kérdezte bizonytalanul.

- Hát persze! - bólogattam bíztatón. - Egy magadfajta tudós nem kíváncsi arra, hogy mi lehet a Bermuda-háromszög alján?

Bruce elfintorodott.

- De igen. Viszont nem Thor és Loki mellett - rázta meg a fejét, mire elnevettem magam, egyetértésem jeleképp.

- Touché - bólintottam. - De itt van Valkyrie és Lady Sif, hála Is... azaz, Odinnak vagy mi! - nevettem tovább kínomban. Erre már Bruce is elmosolyodott.

- Ők megbízhatóbbak, igazad van. No meg te is. Fura, de melletted valahogy nem félek!

- Oh, megtisztelsz! - helyeztem a kezemet a szívemre, majd elvigyorodtam és átkaroltam a vállát. - Leszünk legjobb barátok? - böktem ki hirtelen szórakozottan.

Bruce visszanevetett rám.

- Igen, kérlek! - válaszolta. - Bosszúvágyó-bratyók! - tartotta felém az öklét, mire én is és ökölpacsiztunk egyet.

- Bosszúvágyó-bratyók! - ismételtem meg. - Mondtam már, hogy imádlak? - kérdeztem.

- Szintúgy! - felelte Bruce, majd elmosolyodott és állával Loki irányába bökött. - Beszélj vele, kissé el van kenődve! - javasolta. - Tegnap este igazi lovag volt, rá sem ismertem.

Csodálkozva néztem Lokira, majd vissza Brucera.

- Semmire sem emlékszel, mi? - kuncogott, mire megráztam a fejemet. - Aranyos volt a jelenet. Az ölében hozott be a házba és még velem is egész normálisan beszélt. Furcsa, hogy mit ki nem tudsz hozni belőle. Na de menj! - tolt el finoman magától, mire felsóhajtottam, majd lassú léptekkel elindultam Loki irányába. Az igazat megvallva, eléggé szégyelltem magam. Tényleg semmire sem emlékeztem az előző estéről, utoljára tizenéves koromban voltam ennyire részeg.

- Hé, úriember tömeggyilkos! - érintettem meg a vállát, mire felém fordult és félszegen elmosolyodott.

- Hé, bódult midgardi! - jegyezte meg, mire megforgattam a szemeimet, majd elpirultam.

- Egek, ez annyira kínos! - mondtam. - Sajnálom, hogy részese voltál a hülyeségemnek.

De Loki a fejét rázta.

- Ugyan! Így legalább egy új tulajdonságot csaphatok hozzá a "Lexie legismertebb jellemzői" címet viselő nemlétező listámhoz! - poénkodott, mire nevetve löktem vállon.

- Na, ne alázz már ennyire! - kértem. - Te még sosem voltál részeg?

Loki a fejét rázta, de egyáltalán nem volt hiteles. Felvontam a szemöldökömet, mire felsóhajtott.

- Oké, de igen. Szerencsére ennek senki sem volt szemtanúja és ha valakinek elárulod, kinyírlak! - fenyegetett, mire védekezőn felemeltem a kezeimet.

- Oké, főgonosz, neked el is hiszem, hogy megteszed! - mosolyodtam el ördögien, mire elfintorodott és karba tette a kezeit. - Amúgy elmesélnéd, mi a fejét műveltem az este? Mert semmire sem emlékszem. Jézusom, ugye nem hánytalak le vagy ilyesmi? - sápadtam el, mire Loki megvakarta a vállát.

- Szóval tényleg nem emlékszel semmire! - motyogta maga elé, majd megrázta a fejét. - Ja, semmi érdekes. Csak össze-vissza beszéltél, elküldted Dylant melegebb éghajlatra, meg azt hiszem valamit hablatyoltál nekem egy kiskutyáról is, de őszinte leszek, abból egy mukkot sem értettem! - nevetett kínosan, mire elhúztam a számat.

- Olyan hülye vagyok! - suttogtam. - Senki ne adjon többé egy pohár bornál többet a kezembe! - kiáltottam el magam, mire Bruce felemelte a hüvelykujját és Thor is elvigyorodott.

- Kellemes itt - váltott témát Loki hirtelen. - Olyan gyötrelmes, mint a lelkem!

Felvontam a szemöldökömet.

- Szerintem inkább mint az elméd. A lelked ugyanis nem lehet gyötrelmes.

- Hogyhogy? - kérdezte meglepetten.

Elmosolyodtam.

- Csak arra akartam kilyukadni, hogy bármennyire is tagadod, de a lelked gyönyörű, Loki - suttogtam. - Ne aggódj, nem árulom el senkinek, nem akarom, hogy kinyírj! - kacsintottam rá, mire szégyenlősen elmosolyodott. Közelebb léptem hozzá, majd kitártam a karomat. Elfogadta az ölelést.

- Köszönöm, hogy vigyáztál rám! - suttogtam. - Ritka pasi az ilyen!

Loki elnevette magát, majd szorított az ölelésen.

- Nem is érdekel, hogy néznek minket? - kérdeztem, mire a fejét rázta.

- Hadd nézzenek csak! - válaszolta. - Ezen a ponton már nem érdekel, csak örülök, hogy itt vagy velem és azt mondod, hogy nincs gyötrelmes lelkem, ez... leírhatatlan.

Belefúrtam az arcomat a vállába.

- Tényleg komolyan gondoltam, hogy nincs még egy olyan személy, mint amilyen te vagy, Loki. A legkülönlegesebb ember vagy, akit ismerek. És nem csak azért, mert egy isten-jégóriás-földönkívüli-herceg vagy! - jelentettem ki, mire aprót nevetett.

- Számomra meg te vagy a legkülönlegesebb. Annyi mindent tanítottál nekem, ilyen rövid idő alatt, hogy az hihetetlen. És nem csak azért mert egy őrült-bódult-szeszélyes-midgardi vagy! - engedett el, s már mindketten hahotáztunk. Hiába, egyszerűen odáig voltam ezért az emberért. Odáig egy főgonoszért. És megértettem őt. Megértettem végre azt, hogy mit miért tett a múltban. Mert ez kellett neki: egy kis elismerés. Igazi, őszinte elismerés, amit most megkapott tőlem. És azt hiszem, nekem meg figyelem kellett, de olyan figyelem, ami nem felszínes, hanem érdeklődő és elismerő. És ezt tőle megkaptam.

- Hahó, akkor jöttök? - kiáltotta el magát Valkyrie, mire megfordultunk és láttuk, hogy felénk integet egy repülő-hajó-tengeralattjáró bigyó belsejéből, ami a víz felszínén lebegett. Szóval valami olyan szerkezetből, amit a filmekben is lát az ember.

Lokival gyors iramban szaladtunk be a vízbe, majd ugrottunk bele a gépbe, mire Valkyrie bezárta annak tetejét, majd a "volán" mögé ült.

- Indulunk, Bosszúvágyók! Egek, ez a név annyira gagyi! - kiáltotta el magát megborzongva, mire Thor sértődötten visszaszólt neki, hogy a név márpedig zseniális.

Én csak nevettem rajtuk, majd megfogtam a mellettem ülő Loki kezét. S bár az ismeretlen felé tartottunk, a szívem tele volt vidámsággal.