Anya hangjára ébredtem fel.

Egy pillanatig azt hittem, hogy otthon vagyok, hogy azért fekszem egyenesen, mert a kórházban vagyok, mert ismét meglőttek vagy valami... de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Még mindig Asgardban voltam, a fejem fölött egy nő pörgetett valami fénycsíkokat, közben pedig folyamatosan magyarázott valamit Thornak, aki szintén a fejem fölött állt.

Ijedten ültem fel a helyemen, mire a fénycsíkok eltűntek és csak egyetlen dolog kötötte le a figyelmemet: a sarokban álló Loki, aki aggodalmasan pillantott felém.

- Lexie... - helyezte a kezét Thor a vállamra. - Vissza kell feküdnöd!

Leráztam a kezét magamról, majd monoton hangon kijelentettem:

- Nincs semmi bajom!

A furcsa kőágyról sebtében lecsusszantam és nem törődve mindenki meredt bámulásával, Loki elé álltam, mélyen a szemeibe nézve.

- Mi a fene történik velem? - kérdeztem, könnyes szemekkel.

Loki csak pislogott rám, de nem válaszolt. Helyette inkább lesütötte a szemeit.

Reszketés fogott el. Tudtam, hogy valami történt velem, de nem tudtam volna megmondani, micsoda. Egy dologban voltam csak biztos: az álmom hibája, hogy ilyen állapotba kerültem.

- Lex, kérlek, feküdj vissza! - könyörgött Jane, mire csak egy hideg pillantást vetettem felé.

- Loki, szólj neki! - mondta Thor, mire Loki alig hallhatóan kezdte el motyogni:

- Tényleg jobb lenne, ha visszafeküdnél!

Megráztam a fejemet.

- Ameddig nem kapok választ arra, hogy mi a fene történt velem, biztosan nem fekszem! - jelentettem ki határozottan. Elegem volt a tudatlanságból.

Választ ismét nem kaptam.

- Szóval így játszunk? - kérdeztem cinikusan. - Akkor játsszunk így! - azzal a lendülettel pedig kirohantam a nyitott ajtón.

- Lexie! - kiáltott szinte mindenki egyszerre utánam, de hidegen hagyott. Csak rohantam és rohantam, azt sem tudtam, merre megyek, de könnyáztatta arcomtól nem is láttam.

Először történt meg velem az, hogy rettegtem itt, Asgardban. Rettenetesen féltem, hogy valaki megátkozott.

- Lexie! - ragadott karon valaki az egyik lassabb pillanatomban, majd a skarlátvörös függöny mögé vonszolt. Ugyan annál az ablaknál és ugyanazon függöny mögött álltunk, ahol a múltkor.

Nem érdekelt, ha hülyének néz vagy ha megvet, de ezúttal odapréseltem a homlokomat Loki mellkasának és zokogni kezdtem.

- Könyörgöm, Loki... - a szavak szinte alig jöttek - ... mondd el mi történt!

Loki egy ideig hallgatott. Nem ölelt át, nem is simogatott meg, azt sem éreztette velem, hogy itt van, de nem zavart. Egy sziklaszilárd valakire volt szükségem abban a pillanatban és ő tökéletesen megfelelt erre a célra.

- Álmot láttál. - mondott ki végre egy mondatot, bár semmit sem tudtam kezdeni egy olyan információval, amivel már eleve tisztában voltam. - Asgardban az álmok... nem csupán álmok. - folytatta, s a szavai megrémisztettek. - Az álmok tettekké szoktak válni, a tettek pedig megteremtik a valóságot.

- Meg fogunk halni! - suttogtam. - A szemem láttára tépik le a fejedet, Loki...

Ekkor eltolt picit magától és a szemeimbe nézett.

- Ezek az álmok nem mindig olyan formában teljesednek be, ahogyan megálmodjuk. De ha bajjóslatról álmodtál, akkor az is lesz. Valami következik, Lexie.

Szipogni kezdtem.

- Ez az én hibám? - kérdeztem.

Loki halványan elmosolyodott.

- Dehogy! Az csak merő véletlen, hogy te álmodtad meg az egészet. Szerinted Odin hogyan nyert csatákat, ha nem megálmodta őket? És szerinted erre a csatára hogyan készülhetett volna fel, ha te nem álmodod meg? Hálával tartozik neked az a vén fószer, amiért megtudhatta ezt.

- Honnan tudsz a csatáról? - kérdeztem.

- Az imént említetted, hogy letépik a fejemet. - nevette el magát. - Egyébként meg ezt nézegették odabent. Ezért kellett volna bent maradnod. Hogy kiszedjék az elmédből az álmot és elemezni tudják.

- Cs... csak ennyi? - kérdeztem. - Akkor miért nem mondhattátok ezt eddig is el? Úgy értem, durván hangzik, de azért annyira...

- ... nem csak ennyi! - szakított félbe Loki. - Ott van még a...

- A? - kérdeztem értetlenül. - Mi van és hol, Loki?

Aggodalmasan beharapta az alsó ajkát.

- A prófécia. - bökte ki végül.

- Prófécia?

- Az egy jóslat. Olyasmit tudhatunk meg belő...

- Tudom, mi az a prófécia! - csattantam fel. - Egy jövendőmondás, igen. Arra értettem: mi áll benne?

Ám mire választ kaphattam volna, a függönyt valaki elhúzta és megjelent mögötte Jane meg a szüleim.

- Hát itt vagytok! - mondta morcosan. - Te velem jössz! - ragadott csuklón, de sikerült kirángatnom azt a markából.

- Loki nélkül nem megyek vissza oda! - jelentettem ki, szemrebbenés nélkül.

Jane előbb rám, majd Lokira nézett, de mielőtt szólhatott volna, anya közbeszólt.

- Hadd menjen vele, hisz mi baja lehetne? - kérdezte.

Jane bólintott, majd intett a fejével.

- Úgy értem... csak Loki. - tetéztem tovább a dolgot.

- Na nem! Nem mehetsz oda vissza csak Lokival! - tiltakozott. - Nem engedhetem!

- Akkor Thor maradhat. - egyeztem bele. - De ti nem akarom, hogy ott legyetek!

Jane és anyáék is riadtan néztek rám.

- Miért? - kérdezte a nővérem.

- Mert egyedül akarom megcsinálni és talán több dolgot árulnak el, ha ti nem vagytok a közelben. Fontos megtudnom egyet s mást erről az egészről, de ha ti folyton belekontárkodtok nekem, akkor nem fogok. Kérlek, tartsátok tiszteletben a döntésemet!

Jane teljesen ledöbbenve, ám végül biccentett és hagyta, hogy Lokival visszasétáljunk a furcsa terembe. Ahogyan mentünk, Loki megsimogatta a hátamat, amin igencsak meglepődtem, de nem szóltam semmit.

Szerettem volna tovább kérdezni a próféciáról, ám tudtam, hogy arra még várnom kell ameddig ismét kettesben leszünk. Nem lehet valami köztitok és az sem biztos, hogy egy magamfajta midgardinak tudnia kellene róla egyáltalán, de azt hiszem megkedveltettem magam annyira Lokival, hogy egy szikrányi bizalmat mutatott ma felém az üggyel kapcsolatosan. Az is lehet viszont, hogy csak szokásához híven tesz minden fajta szabályra.

A terembe érve, visszafeküdtem ismét az ágyra és a - kivételesen - krémszínű plafont kezdtem el tanulmányozni. Aztán hamarosan becsuktam a szemeimet és elvesztem a kusza gondolataimban.

Felidéztem a tegnapi álmomat annyira részletesen, amennyire csak képes voltam, de még mindig a remegés fogott el, amikor arra gondoltam, ahogyan Lokival végzett az az óriás.

Ha az álmom igaz, akkor Loki szerint hamarosan háború tör majd ki Asgardban.

Ha háború tör ki, Jane és Thor esküvője veszélyben van.

Ha az álmom nem jelent jót, az is előfordulhat, hogy Loki tényleg meghal.

Ha pedig Lokit megölik, én leszek a következő.

Kinyitottam a szemeimet ismét.

Na és ha visszamegyek Midgardra?

Midgard... már kezdek úgy beszélni, mint ők.

Akkor nem következhet be ez az egész.

- Készen vagyunk! - felelte a "kuruzsló" hölgy, Thor pedig felsegített, a kezét nyújtva felém.

- Minden rendben lesz, Lexie. - mosolygott biztatóan. - És nézd mi van ott! - mutatott a folyosó felé.

Odasomfordáltam és amikor megláttam mi van ott, elnevettem magam.

- Ezt nem hiszem el! - vigyorodtam el szélesen, majd szórakozottan Thor-ra néztem.

Megkaptam a gumicukor-automatámat.