Huszonötödik fejezet

Előkészületeink

A 3. hadsereget az ősz folyamán kíváló formába hoztuk, talán még jobba, mint amilyen a háború előtt volt. A tiszti és altiszti posztokat többnyire fiatal, magabiztos, remekül kiképzett, és mostanra már harcedzett katonák töltötték be. A főtisztek hozzáértése és rátermettsége semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. A közkatonák egyszerre bíztak a tisztjeikben, és féltek tőlük, azonkívül valamennyien fittek voltak, és az ősz alatt még a számos újoncba is sikerült belenevelnünk azt a vasfegyelmet és elszántságot, ami a 3. hadsereg zászlaját az elmúlt évben annyi diadalhoz juttatta.

A hadsereg veszteségei az 1385 nyarától 1386 őszének végéig terjedő időszakban mintegy 15 százalékosak voltak. Ez a szám a „tiszta” veszteségeket takarja, azok a katonák akik csak időlegesen váltak harcképtelenné, és idővel visszatértek a szolgálatba, nem számítanak bele. Úgyszintén nem számítottam be az V. hadtest veszteségeit, hiszen az orkok jelentős veszteségeket szenvedtek már az előtt, hogy csatlakoztak volna a 3. hadsereghez, újdonsült Uniós polgárokként. Egyébként az ő veszteségük mindent egybe számítva 30 százalék körül alakult.

Végül, amikor Krassem havának 59. napján szemlét tartottam a teljes hadsereg felett, a harcoló személyzet létszáma a következőképpen alakult az egyes hadtestekben.

I. hadtest: 6318 fő. Ez a hadtest szenvedte az elmúlt év során a legkisebb veszteségeket, a Harneorok összeszokottsága és fegyelmezettsége ezt biztosította. Azonkívül ennek a hadtestnek a fő ereje a középnehéz lovasságból állt, ez pedig rendszerint nem vett részt a legnagyobb veszteségekkel járó közelharcokban. A toborzási gyakorlaton így nem kellett változtatnia ard Harneor tábornoknak – katonái továbbra is a családtagok, és a család familiárisai közül származtak. Még csak a szokatlanul fiatal korosztályokat sem kellett megcsapolni, a veszteségeket így is sikerült pótolni.

II. hadtest: 11 512 fő. Ez a hadtest komoly veszteségeket szenvedett, így az újoncok száma is magas volt: alig kevesebb mint 3000. Tekintve azonban, hogy az Unióban volt némi ráhatásom a dolgok menetére, ezek válogatott regruták voltak, immár nem csak a dél-nyugati tartományból, hanem az egész országból. Elsősorban a kiváló minőségű emberanyag volt az oka annak, hogy a zászlóaljakat az eredeti létszámnál magasabbra töltöttük fel – kár lett volna veszni hagyni a jó alkalmat.

III. hadtest: 11 547 fő. Mint látható végső soron Chrysaleas hadtestének létszáma is növekedett, ugyanis az erigowi tábornok honfitársai között roppant tekintélynek örvendett, amit az elmúlt év csak még jobban megnövelt. A szegény sorsú erigowiak, akikre a sorkötelesség egyelőre csak részben terjedt ki, ki akarták venni a részüket a harcból – és a lehető legjobb parancsnok alatt szolgálva.

Külön érdemes itt kiemelni a két sokat emlegetett gyalogoszászlóalj, a 26. és 31. veszteségeit, amelyek mindkét alakulatnál meghaladták az 50 százalékot. Bár a katonák nagy része így kicserélődött, a kifogástalan testületi szellem megmaradt, és az egymással való versengés sem szünetelt.

IV. hadtest: 10 235 fő. Ennek az alakulatnak a legértékesebb részének, a pusztázó hadosztálynak a veszteségeit eleinte pótolhatatlannak tartottam. Úgy sejtettem, hogy a sirenari elfek nem fogják feltölteni ezt az öt zászlót, de kellemesen csalódnom kellett. Az ősszel elegendő elf veterán önkéntes érkezett, hogy betöltsük a sorokban támadt lukakat, így ennek a hadosztálynak a harci értéke nem csorbult. A haonwelliek és gianagiak szintén megtették, ami tellett tőlük – itt is sikerült hát egy csekély létszámnövekedést elérnünk.

V. hadtest: 11 357 fő. Az orkok nagyon súlyos veszteséget szenvedtek, különösen a háború első szakaszában. Mint az olvasó nyilván emlékszik a pisztráng-tavi csatában a Vas Fiai elveszítették a tapasztalt tisztjeik nagy részét.

Az ezt követő harcokban viszont a hősi halottak fiai és unokái felnőttek a feladatukhoz, valamint a fegyverfogható korba érő ork korosztály különösen népes volt, így a veszteségeket nagyjából pótolni tudták. Emellett Ralk törzsfőnök átmenetileg szakított azzal a gyakorlattal, hogy a legszegényebb ork nemzetségeket, a páriákat, nem engedték a rendes hadseregben szolgálni – mivel a fegyverzetüket és az ellátásukat mi fizettük, Ralk tábornok még kifejezetten örült is neki, hogy létszámon felüli ork zászlókkal gyarapodott.

Az egész hadsereg harcoló személyzetének létszáma így 50 969 főt tett ki, engem és segédtisztjeimet beleszámítva pedig kereken 51 000 főt.

A szemle napján már egyáltalán nem bántam, hogy Garyn da Ranga végül nem nevezett ki formálisan az egész hadszíntér parancsnokának, és az informális hatalmat is visszavette tőlem. Ha én lettem volna a parancsnok, akkor a 3. hadsereg legtehetségesebb főtisztjei és tisztjei szétoszlottak volna az összes többi északi hadseregben, ahogy sorra előléptetem őket. Így azonban együtt maradtak, és utánozhatatlan együttest alkottak.

Ahogy sorra vettem a szálegyenes sorokat, megszemléltem a makulátlan vérteket és fegyvereket, megvizsgáltam a katonákat a harmadik szememmel is. Nem láttam nyomát bizalmatlanságnak, vagy kételkedésnek, amely rendesen még a legjobb csapatokat is megkörnyékezi, amikor háborúba indulnak. Volt persze félelem az eljövendőtől, aggódás az otthoniakért és honvágy, különösen a fiatalok között. De két érzés, két szín, olyan erőteljesen tűnt ki minden katona aurájából, hogy háttérbe szorította az összes többit.

A büszkeség és a magabiztosság.

Egy győztes hadsereg érzései.